egy sör mellett (átdolgozott változat)

azt mondtad fáj... és semmi részlet, éreztem
nem is kell több, mert fáj már az egész élet,
az este árnyai között megbújva pohárral
kezedben, pár korty sör csupán, azt is szabadkozva
- "tudom, hogy csóró vagy, ne költs rám",- fogadtad el,
én meg hallgattalak, befogtam a szám,
negyven éved beszélt, álmaid temetve rég,
pedig osztályelső voltál, csendes, szerény,
munka, család, becsület - nem egy regény,
se meccénás, se jó helyen lévő ismerős,
a munkának meg nincs becsülete, viselős
a létezés, de, hogy mit fog szülni nem tudjuk,
jobb ha nem is gondolsz rá

otthon a két gyereked nem csak vacsorát vár,
de még azt is, hogy adj nekik jövőt...
idd ki a söröd és ballagjunk, amíg út van előttünk
és bele nem pusztulunk - van dolgunk





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-26 18:23:38
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-26 18:47:04