Félbehagyott mámor

Egyiknek guberálás,
szégyen, rossz hírverés.
A hivatal erre kényes.          
Másiknak túlélő show
félresiklott pálya,
lángoló flaszteren.
Öncélú értékmentés,
szelektív öröm.
Többször használatos
hol volt-hol nem volt falat,
mint egy gyermekmese.
Partra vetett aranyhalak,
elnyűtt reklámszatyorban.

Damaszt-abrosz gőggel
megrakott
terülj asztalkák
beszűkült látószögéből
a boldogság visszadadog.
Szétszórja dúsan
fölös morzsáit,
csalogat s taszít
íz, szag, éhség.
Elhessenti a madarakat.

Kinek guberálás,
kinek kancsal szegénység.
Bélyeg-ütött kényszermunka,
szem-izom-gyulladás,
mely kuka-mélyén
derengő fényt kutat.
Élelmet, torzzá vált
lélegző cipót,
Isten testét szétdobálva
véres rongyok közt
régi s új divat szerint.
Félbehagyott mámort,
összetört üveg alján
egy-egy nyelet bort,
melyben ott sír a nóta
-a betét-díj visszajár-
s romlatlan falatokba
újra harap mohó éhséget
fogatlanul a  száj.
Szabad prédává vált
itt a márka, a bóvli,
nem kell kezes, ki jót áll,
Kinek guberálás
-a hatalom bölcs s kemény-
ami van, az sincs, nem lehet
s kinek életeleme, hogy legyen,
annak pusztalétezése
jelenti csak az életet.

A jog hiába hoz törvényt,
bűnből csak bűnt szül a kényszer,
nem indít jobb világ felé sehogy.
Kevés a jó szó,
az elébük dobott kenyér.
Aki guberál ma,
holnap is guberálni fog.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-16 15:02:39
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-16 19:01:53