Tilos az átjárás
Délfordulón izzik a pályaudvar,
vonat húz át. Még számadásom van
haza-találni a fiaskóimmal.
Az új papucsom talpa leválóban.
Szigorúbb a kényszer a napban,
hogy tűzzön, míg billegek a sínkövek
között. Kelenföld szürke betonkatlan.
Végállomás. Szétszórtan lettem öreg.
Fiam megakadt az életképleten.
A „ki leszel rúgva ha…” megviselte,
a munkátlanság tompaszögben lohad
csigolyák alá, és már nem képzelem
el unokámat ölemben cipelve.
Lazítani kéne a hátizmomat.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-07-08 15:55:26
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-08 15:55:26
