Ő

tudod, bolond az az ember...
ki, mire vágyott, ölébe pottyantja az ég
aztán leátkozza az isteneket önmaga
vergődésében
sziklaszilárdnak tűnő szíve
meghasad

nem is tudja, mi az, ami ennyire fáj
szerelmesére gondol, napfénnyel
és mégis...következő állomása
egy fekete halottasház
látod ?
hát hogyan szeress eféle fiút ?

megtenne mindent érted, mert szeret
igazán szeret, dúlt hittel is
gorombán és szelíden is, tűzzé válva is
az éjszakákban
hiányod értelmezhetetlensége löki
oda, ahol sosem gyújtanak lámpásokat
soha

kerít valami démont, ha unatkozik
azzal játszik, amíg vére nem csorog
észhez téríteni keserű munka
gyümölcsei édesek, már ha hozhat fája
kell-e neked ilyen szerkezet ?
csupa rontás, rombolásos,  templomos
és most is, meghal érted
tűnődve...milyen is meghalni

nevess egyet és ints kezeddel
-ejnye hát, bolondom-
ne játssz a tűzzel,de mégis játssz
égess el
égess meg

nem jajveszékelve, nem is sírva
éppen csak súgja nevedet
kőre hajtja csökönyös jószágként fejét
csak előtted képes letérdelni

mit ad neked ő ?
sok hullásos órát, bajt és éjt
mond...miért szeretnéd ?
már bontja éveit a tegeződő isten
már számolja lépteit a köd
de minden előtt és minden után
csak Rád képes felesküdni






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-07-02 17:42:41
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-02 17:42:41