Táncos lábak csoszognak tompán

Ma már füst sincs,
Kálmán keze sem szalad a zongorán,
a táncos lábak már csak csoszognak tompán,
talán a dobgépet is kidobták,
az utolsó konyakos pohár
törött fogyóeszköz lett, ízét sem érzem,
gyorsan oldódott a fiatal vérben,
Lánchíd volt, vagy a három csillag virított,
mikor a szőke, vastag ajakra festett sikított,
pedig csak a térdét masszíroztam, lemondtam
más élményekről, nehezen, de lehalkítottam,
aztán csak az utcán rugdaltam a faleveleket,
nem kellett semmi sem,
most
a kandeláberek fénye alatt rádöbbentem,
hogy nevére sem emlékezem,
fagylalt kínálja magát az utcára,
benn sütemény hegyek, alkohol-mentes
világ, a régi tündérek öregasszonyok
lettek,
szétolvadt máz alatt romlott semmivé
az ifjúság.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-26 20:55:15
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-26 20:55:15