Külvárosi húsvét

kirakatüveg visszfényébe bámult
könnyesedett szeme
hátán fájt nagyon a sok vörös vonal
- vasalózsinór-

érdektelenül pislogtak rá
fehérrel szórt dundi fánkok
a kirakat megtelt, ahogyan nézett
bánatával

- nekem, ez nem apám -
gondolta düh nélkül, elegánsan szarták le
véleményét a drót-galambok a fákon
borszagú férfi lépett ki a boltból, az ajtó nyekkent
meglökte őt - lódulj -
sziszegte

utána lépdelt vattakabátjában
reszelősen ez az ember
az apja


klímanélküliség
detox-szag
gyomorsav
maró
ember emberbe tapadva
bőrre ruha, ruhára bőr

szemen hályog
hólyag teli

- mi is volt -

feküdt a priccsen s éledezett
lassan tudata éppen annyit tágult
hogy emlékezzen arra az arcra
ami üresen, bambán tüsszentett szemébe
amikor megégette őt a csikkekkel

- fiam -
gondolta és hányni kezdett
- te utolsó fattyú -
ez már második gondolata volt
lenézett a földre s tudta

nincsen igazság többé





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-06-25 16:12:40
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-25 16:12:40