Faludy szonettekre
Te láttad a szerelem asztrál-kéken
tündöklő függőkertjeiből Istent
légpárnán ringó vadlibák képében,
és a Nap barbár drágakövét is fent.
A lélek fönségén a hús csak föltűnt,
s elmálló maszk csupán; messzi télikert
éjén bűvöltél csillogó szemű sünt,
s míg meghorzsolt Platón, Szókratész, Voltaire,
emlékpihék rezzentek a bőrödön.
Mezítlábas cipőben caplatsz a ködön
át, szívbillentyűid Bachot játszanak,
tüdősípodon a huzat átszalad.
Embertelenségben álmodsz emberibb
holnapot, szállva Máltától Tangerig.
2010. augusztus
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-06-16 21:45:23
Utolsó módosítás ideje: 2014-06-16 21:45:23
