Könnyû kaland és dac

nem festett kép az életünk
nincsenek keretei
kimért távolság a semmiből
aztán jön a rácsodálkozás
magunkkal hurcoljuk kesernyés illatát
emberek vagyunk
Te meg Én
elszakítható fényszálakkal kapcsolódunk
ami úgy szakad tovább
ahogy az aranyló rost
homályos üzenetek az ajándékunk
szelíden imbolygó füst párája
fogja körbe szerelmünket
felizgat
és úgy kúszik felfelé bennünk
ahogy villanyoszlopok ferde törzsén
a penész
s ha álmunkból fölriadunk
a magunkról írt könyvet tovább olvassuk
és a hirtelen jött buborék orgazmusunk
könnyű kaland és dac
bíztató fény a végtelenben






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.