rianás ívfénye hegeszti szád
az örvénygyűrűk elisszák
felszíni hallgatásod
benn fáradt félhomály
kívül mindig más ok
sajdulóban a fáj
csak elsúgott gyertyaláng
sebvarraton siklik ujjad
és pohárszélről haránt
hagyod hogy lecsorbuljak
nyakszirteden hullám
örök
hajótörött
