Feleslegesség
Jó így feleslegesen.
Vagyok élő és halott.
Ahol állok és nézek,
mindegy hogy állok és nézek.
Szeretem az összefutott időt,
ahogy a múlt pontba rohan
jövővé válni. Sajnálom is,
hogy nem tud velem megállni
és magából továbbot hajt.
Rég mindegy, hogy velem,
vagy nélkülem. Szart.
Csak feleslegességem dacolgat.
Az idő elmúlt, s benne a holnap.
A téltől tanultam dacot. Ahogy
rózsámmal kezdte és hópihével
rázta rám az évszakot.
Ez érintés volt felesleges.
Azóta ismételgetek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
