Az elrugaszkodottak

Érdemtelenné váltak a csodák,
csak feszengenek a hétköznapokban .
Túlcsorduló infúzió pusztán a világ.
Önnön verejtékszagát irtózza ,
míg a korszellem élvhajhász ,
vicsorgó zsoldosaihoz simulva
leheletükből gyilkos bűzt inhalál.

Minket sem lelkesít már az ittlét,
mert fanyalog bennünk minden érzék,
oly érzés, mintha nem is élnénk,
jellegtelen a pompa, a máz, a cérna s a láz:
mintha semmitől sem félnénk,
bár fenyegetne az egész világ.

Sikkes fazonok álmaik áldozatául estek,
de bennünket sóhajok,ön-diagnózisok
altattak,neveltek,s bár égtünk,
mint százszor újra-elvakart sebek, legalább
gyolcsba tekert a nyomorúság.

Az éjszaka bunkereiben csellengtünk
holdfényből és farkasok vonyításából
szintetizálva magunkat, és ím, végül
az alkony bíbor hordalékává értünk.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-05-06 00:00:59
Utolsó módosítás ideje: 2014-07-04 10:17:39