Fojtottan
Tíz napja, a költészet napján, ki se mozdultam a hálóból, az összejövetelből is, a Dunánál, kimaradtam. Most, Húsvétkor azonban, hosszú évek után, váratlan esőben pótoltam a nejemmel a mulasztást. Ott, és a cipőknél, meredek parton, hol a gyűlöletes rend, a keresztes nyilasok (nem birodalmi sasosok) átka ma is élő. Átsétáltunk a régies új téren a betonba fagyasztott törzsek előtt. Más budapesti tavasz ez, jégrianást fecsegünk, várhat a mély még a sorára. A gránitnál is fagyosabb főhatalom lényege ez, soha már, régi recept szerint nehezül, fojtja betonba, ami élne. Hadd pusztuljon, ami máshol és másképp gyökeres, mint amiképp azt ez a törzsi hatóság rendelte!
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-26 11:45:29
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-26 11:45:29
