Sorok

John Donne, Novalis, Pessoa –
szemem vethetem bárhova,
testvérek néznek maguk elé:
ez sincsen, az se, meg a remény –
Azért sorok, szépek voltak,
megtaláltak és kihúztak –
bármely gödröt elfeledtet -
aki úgy ír, ahogyan te –
hiába is komolykodtok –
szájszögletben apró mosoly,
ahogyan a tavaszvirág
kettős fagy között megjelen –
látomásban, éjálomban
s hány alakban; az életen
ha cél nem lenne, akkor is
a szeretet általvezet.
Ez sincsen, az se, meg a remény,
néznek az árvák maguk elé.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2014-04-22 19:36:17
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-22 19:36:17