Tavaszi látszat
patak vagyok, eláradok
a tavasz-fényfolyóba
a tél fegyelme fellazul
egy vadkacsa a tóban
megnyújtózik a hátgerinc
makacskodik az élet
könyökölnek az ösztönök
azt gondolván, hogy élek
maradt minden a régiben
és én sem változom már
a kikelet bár égre kel
mint istenhez a zsoltár
elcsépelt szó lett a remény
megbámult idegenség
koponyám csontos börtöné-
ben kuszált idegek s vér,
lapul a farkas értelem
piroska nagymamája
igazítom hajam s ruhám
majd mindenki úgy látja
egy idomított kisgyerek
egyszerre lép tavasszal
de árnyék vagyok, semmi több
kényszer a lét, s marasztal
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2014-04-07 06:20:03
Utolsó módosítás ideje: 2014-04-07 06:20:03