béklyó
megbéklyóz a személytelenséged
az, hogy fel s alá járkálok
benned, kétszer négy méter, oda-
vissza, faltól falig, ahol végül
a szemérem, a dac és
racionalitás parancsol
hátraarcot, és azt mondja
eddig és ne tovább, mert
azonossá teszel mindenki
mással, mert szereteted
lehúz az átlag közé, akiket
előttem szerettél
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
