mindig csak

Mindig csak hallgatom a
koszos villamoson
a kattogást, s tűnődök,
nézem a házakat,

a szürke emberhadat,
és akkor már tudom,
egész más világ vonz
engem, sokkal inkább

vonz a hang, a békaság, a nádas, hogy brekeg, s ringatóznak, mint virág, a gólyalábhegyek.Csattog már a csőrzene, a szoprán jajgatás, minden tóba kellene egy jó kis békanász. Úgy ugrál a fürge had, a békahadsereg, csőreikkel tapsolnak kis gólyagyermekek.

És mikor beérek a
tömött és lelketlen
metróállomásra,
én akkor már tudom,

a társadalom csőrével
egyesével kap ki
minket a tömegből, és
úgy érzem, föld alól

tornyosul fölém a gazdaság hatalma, s "Nem vagy más, csak szolganép!" - szavalja - "mert minden lény csak másik lényt eszik." - "S ha minden lény egymást már uralja, én leszek,
ki lelketek uralja."

És megnyílik a föld, kék
kígyók bömbölnek, vi
sítva nyelik el az ártatlan
járókelőket, s viszik

messzire el, mind.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-12-08 16:07:25
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-11 16:08:36