Beáll a tél

Lassan, biztosan beáll a tél,
kizöldülhetne a kapanyél,
a jégvirág minden ablakon
rügyeket fakaszt a kék fagyon,

s a tél, a szorgos kertészlegény
csokorba kötögeti a fény-
szálakat felelős-gondosan,
hiába ezeregy dolga van.

Nem panaszkodom, mert vannak itt,
akiken az isten sem segít,
testüket hiába rejtenék,
fagyhalál ellen nem menedék

sem aluljáró, sem kapualj,
ugyanúgy rettegnek, mint tavaly,
a csillagos ég alatt a tél
embertelen, mert már nem remél-

nek. Titkon talán egy tiszta ágy,
szerető társ, szép emberi vágy
emléke pislákolgat belül,
ott, ahol már csak a semmi ül.

2013-11-25  






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-25 08:13:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-25 08:13:12