végállomás




a dáma akit két éve hagytam el magam se tudom miért
szégyelli hogy hiányzik egy kereke
a gurulósbőröndjének
adok neki egy szendvicset éhes a szeme
azonnal meg akarja hálálni de nincs hol
külön fülkébe szól a helyjegyünk

az úton egy könyvet olvastam
arról hogy minden megvásárolható
ami meg nem is unalmas hosszútávon
mint a szeretet
vagy a luxus-lakatlan sziget az álhalott sztároknak

a szarkofágok újabban egész életen át viselendők
ultra-láthatatlanok és alig érezhetőek
mint az intim betét
vérezzünk el idejében egy apróságon
mert se sokáig élni se nagy dolgokkal törődni
nem érdemes

nyakamra csavarodott köldökzsinórral születtem
de mégse lett vége  
a mindenkori akasztottak és megfojtottak karmájának
a világon mindenki gyilkosság áldozata
szeretnék most már igazán rászolgálni a büntetésre

aljas módon szeretem a méltatlan helyzeteidet
közelítenek hozzám
csak ego-növelésre kellettél
azóta sem tudok olyat képzelni rólad
amitől kevesebb lennél magadnál
és én több lennék akárkinél





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-11-11 21:58:41
Utolsó módosítás ideje: 2013-11-12 19:47:59