Vállak
Bal válladból őserdő sarjad,
A másikon folynak le a tengerek.
Egyik karod óda, másik ponyvaregény…
Ma madár röptű párnán ültem, mondtam
A fiúnak: ebből vers lesz. És íme.
Két ember, ki nem kér a kegyelem
Tenyérből. Jó, hogy nem vagy tanár, szét-
Ültetnél minket, csillagjeleket véshetnénk a
Fal testébe. A lazafiaké az érdem: titokban
Zászlókat hímeznek, mint az apácák. Akikhez
Vágyom vissza néha, mint vert asszony urához.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-10-05 18:29:21
Utolsó módosítás ideje: 2013-10-05 18:29:21
