Maradék

Kihűlt a kávé, a tea is. A törölköződ már megszáradt.
Nincsenek hangok. Csak a maradékok zúgnak a hűtőben, a fürdőben még azóta ég a villany.
Telepakolták lépcsőkkel a liftet. A kulcsokat még mindig összekeverem.
Minden utáni.
Kidőlt a korlát, amin ültünk. A sínek mellé.
Elszabadult. Elég volt, lefekszem kicsit. Ilyesmi.
Amúgy már akkor tudtuk, hogy holnap nem leszünk.
De most azért még el kéne mosogatnom, rendet tenni,
mert én összetúrtam mindent, amit te helyre tettél.
A telefonom végleg lemerült, számolom hány emelet magány lehet alattam.
A repülőket hallgatom, egész közel szállnak, honnan jönnek; tippelek,
mint mikor a számlap nélküli órára nézek a falon.
Valahogy tényleg eldőlt minden korlát bennem, egyre közelebbről szeretlek.
De most. Igazából nem alszom, csak este van.
Azt képzelem itt vagy még. Csak épp a másik szobában, vagy nem tudom.
Ez nem ébredés, csak kávét melegítek egy eleve tönkre ment reggelen.
És olykor egy pohár vízzel lelocsolom az itt maradt törölköződet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-27 22:52:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-27 22:52:33