Estvekép

letört ágak lógnak a kiégett fűre,
por-piszok kavarog az estébe,
valahol a hegyek alján dühödten
fordulnak vissza a felhők és hoznak
esőket az aggkoros panelek falára,
furcsa, mindig csikorog valami ebben
a mozdulatlanságban, lehet nem is
a vasbeton szerkezet, hanem a
bezárt létezések sírnak a dobozokban,
kinn lehajtott fejjel csendben lépnek,
mintha szégyellnék, hogy félnek
számolni a szabadesésben elsuhanó
erkélyeket





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-23 07:24:24
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-23 07:24:24