Kassák Lajoshoz
Folyódból már csak
a partok maradtak,
rám szakadnak,
csónakod szétrohadt alattam,
csak iszap
és rothadás ballag lassan
a tenger felé,
hová majd az zagylakók
gyomrában érkezek meg,
még hallom valahol
a sós hullámok csobbanását
lelkem ott temetik
a kegyetlen Istenek a mélybe
hús-vér voltom feledve
névtáblát akasztanak
egy jégbe fagyott sziklára,
s annyit ír majd rá az idő:
szenvedett de kegyelmet kapott:
halott.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-09-23 07:21:52
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-23 07:21:52
