Körúti szél

a körúton végigszaladt a szél,
a Blahán megbillentve pár villamosra várót,
guruló kalap kereste kedvesét,
majd lila csókot kapott egy hosszú sáltól,
aztán kézenfogva felszálltak a befutó hatosra.

így magára maradt, hát lehuppant a mélybe,
öreg csöves markában 'Fedél nélkül', szemében neonmagány,
pokróc a kövön, a ház, és az aluljáró fénye
bekopog papundekli ablakán.

még lentebb hurutos a Metró,
mint csiga a nyálat, húzza a síneket maga után,
megáll, kiköhög két-három szürke arcot,
ajtó szisszen, tovább rohan,
grafitisek érthetetlen álma rozsdás oldalán.

meleg, gennyes ez a hely, fel a lépcsőn,
a Rákóczi sarkán éles kanyar,
ott nekiverődik az újságosbódénak, és a Blikkből
néhány sort gyorsan elhadar.

az Oktogonnál puhán a galambokhoz ér,
nevetve tollat tép belőlük valami költőnek,
aki semmit sem ért, erre ő dühösen megrázza a háztetőket,
hogy a cserepek szinte csörömpölnek, és a Nyugatinál
már össze-vissza kereng, akár egy fáradt őszi bogár.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-21 18:44:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-21 18:44:30