Templombajárók
Fekete kalapkarima
gyűrődik kérges markukban, ahogy
lelkükben az ima.
Fekete fejkendő alatt
megenyhül és fohászba fog
a világi harag.
Szószék. Oltár. Padok.
Kántáló öregemberek,
sipító öregasszonyok
fekete sora.
Föntről dallamot szór az orgona.
Holt idők, tűnt korok
a néma oszlopok,
s a fények lábnyoma.
Nagy, göcsörtös kezek.
Parasztok. Istenek.
Kint bűn. Bent temploma.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-09-17 12:03:50
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-17 12:03:50
