Fölöttem

fölöttem örökké a kék,
hiába ősz, ez a mindig mennék vágy,
oly lágy a szád, már csak emlék,
nekem a nyár maradsz, ahogy szaladsz
az eső is vagy, hajad ezenyi csorranó tincs,
semmi, semmi sincs, üres a markom,
üres a ház, a kert, fölöttem akkor is örökké a kék.

ha kő lennék, akkor sem szállnék soha,
hiába dobna el játszi' gyermekkéz,
ha madár lennék, akkor sem szállnék soha,
vár a téli erdő, a fekete zongora,
ahogy a fagytól pattognak az ágak,
vagy puha a-moll hó szitálgat,
de kőmadárnak kő a lábnyoma.

már nem tudom ki vagyok én,
fekszem egy domb tetején,
lenn a völgyet lila pára takarja,
mondjátok meg az Istennek itt a varja,
aki tépi, aki zúzza, aki marja szívem,
ordítsatok ha nem hallja,
akkor is, akkor is, fölöttem örökké a kék.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-09-14 20:06:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-14 20:06:46