Fölöttem
fölöttem örökké a kék,
hiába ősz, ez a mindig mennék vágy,
oly lágy a szád, már csak emlék,
nekem a nyár maradsz, ahogy szaladsz
az eső is vagy, hajad ezenyi csorranó tincs,
semmi, semmi sincs, üres a markom,
üres a ház, a kert, fölöttem akkor is örökké a kék.
ha kő lennék, akkor sem szállnék soha,
hiába dobna el játszi' gyermekkéz,
ha madár lennék, akkor sem szállnék soha,
vár a téli erdő, a fekete zongora,
ahogy a fagytól pattognak az ágak,
vagy puha a-moll hó szitálgat,
de kőmadárnak kő a lábnyoma.
már nem tudom ki vagyok én,
fekszem egy domb tetején,
lenn a völgyet lila pára takarja,
mondjátok meg az Istennek itt a varja,
aki tépi, aki zúzza, aki marja szívem,
ordítsatok ha nem hallja,
akkor is, akkor is, fölöttem örökké a kék.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-09-14 20:06:46
Utolsó módosítás ideje: 2013-09-14 20:06:46
