alvilági tánckar



na és, amikor aztán a testem végleg kinyúlt,
vajon pihentembe, miért küldtél vad démont?
szendergő megnyugvásom alatt egyszer csak kinyúlt
és elragadott ez a pokolfajzat! (hát, ne mond,
hogy végünkkel majd béke jön és óv a védőkar!)
e helyett parázson vonaglunk. mindenki csápol,
s akár egy új guernica: törzs nélkül már a kar.
hiába szabadulna mindenki az álmától,
mi csak tekergőzünk amorf szellemként s, a vihánc
az idők rabjaiként vonagló, és e végtáj
csak pulzál. egy hallhatatlan ütem diktál, s a tánc,
vég nélküli a semmi pódiuma előtt. fáj.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-08-31 08:58:35
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-31 08:58:35