lett belőle
Mély völgyben fekve ritkább társ a Nap,
fent, bércen állva billeg már az ész,
éjjel minden suttog, rám vadászik,
nappal fontos, minek színe szép.
Nem emlékszem minden egyes percre.
Az összes bolygó szanaszét röpül.
Úgy kering a Nap a föld körül,
mint ahogy az ember léptet formál.
A tükörben nincsen más, a hullám,
a tenger szintje az iszap felett,
egyszer az Úr mindent feledett,
s most láthatjuk, hogy ím, mi lett belőle.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-08-13 20:36:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-13 20:39:58
