Lomtalanitás

Ma már megint pakolok, régi fonott kosár,
kopott koffer, benne ruhák, papírdobozban
befőttes üvegek, valamikor nagyon megbántottál.

Újságkupac: minden oldalon Te vagy, jobban
gyűlöllek mint önmagmat, rozzant testemet
átvizsgálom; messziről üzenem: beszámíthatatlan

vagyok! Veled maradok itt! Nőj velem, harmat
fehér lettem, beszáradt tartalékaimat
mozgosítom, minden tettem merész józanság, és szavam

ellenem szólít, mit tegyek ha szeretlek még!
Dermedten állok, kezemben régi térkép, az
úton megrakott jövőnk, s most mindent visszahordunk és

heroikus küzdelemben lomtalanítjuk
elégedetlen életünket: nézz körbe és
csak a mi lomjaink hevernek az utca kövezetén.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.