hajónak látlak

úgy kergetsz valamit
benne élsz a tavalyi
és az idei nőkben is
mint kietlen kikötőkben
gyökereid és ágaid
már nem tudod meg -
különböztetni jövőre
ugyanitt talál minden
kifogás – mi láncolt
ahhoz a hontalan
anyaghoz ami vissza -
hívja életnedveid
a bensődben úszó
világot is meghaladja
pedig a kötődésre is
vannak jó szavaid
elszakadsz mint az
inged megvarráskor
ha elfogy a cérna
majd fűzöl másból
és beéred a Mary-vel
mert a Mása épp nem
felel - mikor kiszállsz
a fogócskából a hajózni
muszáj-lehorgonyzás
paradoxonából hogy
kiköthess végre
önmagadnál valahol
távol Afrikától
hattyúdal szól egy régi
fekete zongorából





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-07-18 01:15:06
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-18 08:47:05