Tekerés a Tisza-tónál


Tekerünk a tó felé,

Ki a városból,

Előbb

Kis cukrászdák,

Majd

Apró zsúpfedél,

Kazlak.

A kertben liba gágog-

Éjjel sörtelábú férgek

Fúródnak földbe,

Káposztalégy

Döngicsél.

Magábaszív a tanya.

A sugárgomba megemeli

A kalapját

Morzsás talajon.

Egy néni mindennap

Kiáll ajtaja elé,

Onnan köszön az

úton elhaladóra,

enyhén,

Alig láthatóan biccent

És jó napot kíván.

Az országút elmélyül,

messze

Zöld láp.



Szállásunk kis panzió,

Középen

Tűzrakás,

Balra

Teniszpálya,

Jobbra

medence.

                                                                                  Másnap majd

Elnyúlok a napozószéken,

Napolaj

Csillan csuklómon,

Elsimítom.



Nekem ez a kis medence

És a Tisza-tó

Balaton, a Földközi-tenger,

A kis ladik,

Luxushajó az Adrián.



Tekerek az országúton tovább,

Abádszalók már

Csak két kilométer.

Fél óra múlva látod,

Tele a tópart,

Kötényes néni árul

főtt kukoricát,

Mindenhol tömött

Istállótrágya illata,

Be a tóba,

iszapoló homok,

besétálok a tóba,

Csobbanok.

Gyurgyalag

Felettem rikolt.

Még több tempó,

Csak beljebb

Egyre beljebb...







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Publikálva: Újnyugat,
Feltöltés ideje: 2013-07-14 13:31:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-14 13:31:23