Hétszer hét imára
vajon mikor látlak,
tán', ha az ősz rozsdásra festi a fákat,
és a domboldalon érni kezd a szőlő,
de addig itt legbelül meghal a költő,
tudom eltemetnek hétszer hét imára,
először garasként csontpersely hasába,
második kövektől csengettyűktől ékes,
a jobbomon késem, mely még mindig véres,
harmadszorra fednek vasban és párában,
arcomat lemossák, mert mocsárban jártam,
negyedszer heverek leölt vadak bőrén,
táncolnak a dobverők pogányan, pőrén,
az ötödik bohóc, száraz fűrészporon,
szeme alatt könnye hideg mint a borom,
most jön a hatodik, szegény pille szárnya,
neved rácsókolom sárga hímporára,
és ha a göröngyök hetedszerre nyögnek,
hét angyal fölöttem, kik Istentől jöttek.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-07-09 17:35:39
Utolsó módosítás ideje: 2013-07-09 22:56:35
