Átszakadt az éj. Csendes alázat van.
Táguló erek a zsalugáter égen.
Ott vagyok még megcsillapult lázadban,
ami maradt a gyűrött csatatéren,
s átlépek vágyaid tűz-sziluettjén,
hol egybeolvadt fáklyatest világít,
-megfeszítve, mint Isten a keresztjén-
pillanattól az örökkévalóságig.
