Emlékezés

A nyarak, a tavaszok vesztődnek súlytalanra.
Gyűjtődnek emlékek, képek. A ma rájuk ragadna,
de megtelt a pitvar, megtelt a kamra.

A mostból csak a múltat látni.
A mának tegnap volt vége,
és tegnapelőtt volt temetése.

Azért ez így való.
Rendjén megy a világ valamerre.
Te előre gondolod. Én hátra.
A jövő időknek nem egy a ragozása.

Mégis. Valami azt súgja a mából:
Kódold át a múltad!
Tanultad igeragozás előtti időkben
a béke bűvkörét.

A kör közepén valaki volt.
Ő volt a béke.
Intése volt a kerítése.
Apám volt. Volt volna.
Jajjj, ha lenne!
Kinek van szüksége ennyi öregre!









Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.