Hol vagy

lassan megszokom, hogy nem vagy,
mégis, szorítod szívem mint fagy
a tó tükrét, ha késő őszi hajnalokon hártyát dob rá.

mondd, hol vagy olyankor,
mikor utamon elcsitul a por,
tán' itt jártál, mert hajad illatától bódultak a jegenyék.

már az ég sem kék,
és rég elgyertyáztak a gesztenyék,
mindenhol lombok, millió zöld lepkerongyot himbál a szél.

hallgasd, még rólunk beszélnek az istenek,
én a legpogányabb elé vittelek,
emlékszel, ahogy rókalábak doboltak a nyár száraz bőrén.

mondd, hol vagy olyankor,
mikor fent abból a nagy halom koromból,
egy csillag magába roskadva meghalni készül mint én.

mondd, hol vagy,
mikor félrebillen a nyak,
és már csak a kender suttogja, késtél kedvesem.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-20 17:10:08
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-20 17:10:08