A szellemnő ébredése

És ezernyi küszöb és vad kiszögellés.
Ködujjal doboló árnyak követnek;
vöröslő égből bozoneső lövell, és
érckék villámkar éhesen ölel meg.

Kvantumvilág-huzal feszül át rajtam.
Iramlik az elmegép acéltengelyén.
Izzadó délután hűl le rám halkan,
sercegés sem, csak a dermedő remény.

Honnan e fojtó, idegen, furcsa
nyomás, mely alatt cseppfolyósodom?
Fekete mén bomlott köreit futja
csontokból emelt, alvó dombokon.

Fekete mének, elszabadult dzsinnek
szállnak a pergő horizont roncsain.
Magamon kívülre hogy jutok el innen?
Dörzsöli lámpámat: kienged a dzsinn.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-13 14:34:30
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-13 14:34:30