Rajzolok
én mindig szeretni foglak kedves,
a köztünk feszülő kilométerekhez,
majd hidakat, autópályákat rajzolok,
talán az egyiken elindulok,
vagy jegyet váltok a világ legsötétebb vonatára,
és vállammal rádőlök az éjszakára,
míg a menetszél csontig nem marja rólam a húst.
álmaimban azt a piros blúzt hordod,
rajzolok, tenyerem színt izzad a szemaforhoz,
örökké zöldet,
hogy megkerüljem a földet,
és hajnalig visszaérjek ágyamhoz,
mégis, mind a hat világ átkoz,
mert szétzúztam a kontinensek homlokát.
nem tehettem mást, kellett a vér,
rajzolok, füzetemben vörös kövér
betűk, melyek ráalvadnak a papirra,
de csitt, figyelj kedves a zajra,
amit most lerajzolok neked,
hogy álmomban piros pulóvered,
Nessus ingeként nyöszörög mellkasomon.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-06-09 20:21:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-10 15:58:49
