Nevemet kiáltja valaki

Macskám itt hagyott, egerészni ment,
karosszékemben csak bolond, öreg

testem pihen. A világ szemlél, vagy
én a világot, vesztesek voltak,

és lesznek, de olykor én a győztes
oldalon is álltam, pedig sokat

voltam magam, hitetlen magamban,
de most, nevemet kiáltja valaki!,

értem nyúl, emelne, magához int,
- néha azt hiszem, könnyű tréfa csak,

ijedten visszaringatom magam,
mérlegem egyik serpenyőjén a

vágy, a másikban óvatosságom,
hogy lerántson hétköznapjaimba.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.