Nyárelő sanzon

csak telik-múlik az idő
buja májusra fanyarmeggy június jön,
súlyos lombjától hajnaltájt felnyög az erdő,
a pipacsok vékony szárán vörös közöny.

az akácos rég ledobta édes rongyát,
a méhek zsongása átrebbent a hársra,
néha megtréfálják a falu bolondját,
kit repülni csábít az apró szárnyak muzsikája.

jobbra-balra billeg a búza,
hol keletről, hol nyugatról tép belé a szél,
még zöld lábakon táncol a kenyér húsa,
még szögön pihen a hideg acél.

ilyenkor nekem legszebb az alkony,
az égalja csupa narancssárga álmélkodás,
ha sikerül a kékre vizes ecsettel csapnom,
felszisszen rajta az a nagy kerek parázs.

és szeretem a futó záporokat,
ahogy felveri a dűlőutak púderporát,
csak átrobog a tájon mint egy tehervonat,
közben összekormozza a nyárest homlokát.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-06-02 15:44:10
Utolsó módosítás ideje: 2013-06-02 23:00:50