Mint ahol halott van


Kihalt a sajnálat,
ledöntött keresztjei
útszéli lomokban.
Zsebre gyűrt tűzfény
árnya már nap.
Gyászruhát ölt magára,
mint ahol halott van.

Mért ejt kétségbe
a bujkáló hold,
hulló csillagok haláltusája.
Mért fekszenek le
gyermekeink éhen,
míg könny-melegen
csendre int a fagy,
mint ahol halott van.

Magát vádolja az ember,
ha elverte vetését a jég,
s balgaságát, ha kirabolták.
Felszaggatott élete dús magvain
imát mond önmagáért,
mint ahol halott van.

Mért telt ott az erszény,
hol a szív üres,
s jajkiáltásra
már vissza se dobban.
Összenőtt kezünk
-ökölbe szorítás helyett-
a harangkötéllel,
s csak temetünk,
mint ahol halott van.

Mint ahol halott van.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-30 20:54:29
Utolsó módosítás ideje: 2013-08-29 16:32:35