Álom, édes álom
vizeletszagú szentek
és szelíd kurvák alszanak
a leharcolt pavilonokban
a nyárfák tövében térdig ér a szemét
csupa műanyag szar
ez volt a város lüktető szíve
most csak rozsda
és málló falak
és csalán
és ürülék
és a mulandóság nehéz illata
rágja szét a betont
repeszti a fát töri az üveget
szövi át keresztül-kasul az álmokat
és hoz fáradt ébredést
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-30 20:29:33
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-31 14:02:09
