Villamoson

néha elgondolkodom azon,
miért üres az életem mint egy lyukas vödör,
csak ide-oda billeg a fejem a villamoson,
míg felkelt néhány ellenőr,
jegyet kérve tőlem,
pedig azt sem tudom honnan-hová tartok
mert a szél úgy terelget akár a felhőket,
ezért olykor az ég homlokához csapódok,
villámmá gyűrve rajta a ráncokat.

a sorsom úgy is egy tehervonat,
bár sercegett már borotva bőrömön,
és ütőerem spriccelve köpte ki álmomat,
hogy egyszer majd, valahol a zúzottkövön,
talán télen is nyílhatnak vörös virágok.

csak arra kérlek Uram ne éjszaka legyen,
hiába vagyok vak mint egy öreg tükör,
nekem elég a melegét éreznem
a fénydarázsnak, ha a távolban fel-feltündököl,
és mikor húsom jajong a hideg vason,
majd markomban szorongatom ezt a verset,
mely rajta van az apró sárga papírlapon,
amit az ellenőrök röhögve kezelnek,
mert ez a villamos a remizbe visz.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-23 14:22:12
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-23 14:22:12