minden a helyén

L. Simon Lászlónak, ismeretlenül

nyár délelőtt az átlógó gesztenyefa alatt
betonkerítésnek támaszkodva guggoltam
Árgustól L. Simon-verstől lassan
rendeztem végre soraimat

hasznos lehet hogy nem volt de mindenképpen jó
átkonvertálódott egy másfajta tudat
és kiiktatta a csörtető főutat
a kibontakozó új dimenzió

a helyzet tehát kész volt adott
minden rendelkezésre állt ahhoz
hogy érkezzen a messze nem átlagos
s így általában megvetendő állapot

rigó fészkelt ott vagy csak átszállt egy szimpla veréb
élelmét kereshette vagy (tudom is én) párját
derült égből csapódott be az áldás
az öntudatlan-önkontrolltalan idillt bombázva szét

a verssorokon virított a szürkésbarna plecsni
a legolcsóbb szimbólumtól minden a helyére zökkent
a költészet le van szarva és no comment
sírni kell rajta és röhögni

aztán egy papírzsebkendővel végül letöröltem
(mit tehettem) de ma is ott van még a folt
és semmi sem maradt úgy mint korábban volt
na de beletörődtem

mert idővel már nem taglóz le semmi se
nem facsar belülről a lelepleződő tévhit
s legfeljebb csak az lep meg ha nem az nem úgy történik
mint aminek s ahogyan úgyis meg kell történnie







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Menedékidõ (antológia) (Budapest, 2004)
Kiadó: Accordia