fehér éjszaka
Elvadult kerten át, körkörös romok mellett vezet az út a tengerhez. Gyermekkoromban azt hittem, ez itt a világ vége, a látóhatár peremére ülve a feneketlen mélység fölé hajolhatok. Látom újra az ősz hajú férfit, a világítótorony fényénél, szaxofonján játszik szelíd hullámok ritmusára. Hanyatt fekszem a vízen, behunyt szemmel hallgatom, más láthatatlan dolgokra szegezem tekintetem. Hosszú és fehér éjszaka lesz. Az idő fala hangtalan mállik, akár a közeli hajótemető roncsai. Nem keresek, mégis találok, felépítem a házam, a házam én vagyok, végtelen távlatokra nyílik egy ablak, Noé bárkája az öbölben részegen imbolyog.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-05-11 22:16:24
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-11 22:16:24
