Hazugságok

már tudom, hogy nem írok több verset,
könnyű volt elkezdeni, ám befejezni oly nehéz,
de nem maradt másom csak hazugságok,
mit papírra véshetnék, mert ügyes a kéz.

kiásta szívem valami furcsa szomorúság,
de ahogy meglátta rögtön visszatemette,
most itt állok hepehupás mellkasommal,
amit feszít a kín, mert nem fér el benne.

pedig néhány szó még meglapul számban,
szépek, emberiek, és egy sem bonyolult,
kimondom, bánt a szavak szomjúsága,
a silányabjba úgy is fog közé szorult.
-------------
nézem a kertben a bóbitákat,
ahogy borzolja őket az alacsony szél,
találgatom a legmagasabbra melyik szállhat,
az kell nekem, ami majd Istennel beszél.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-05-02 14:54:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-05-03 15:43:36