Áhitat egy gondozóházban
Ítéletét a való, ez a játékos könnyűvérű csaló
úgy hozta az idő fölött, mint lomha cinkelt kocka
a dobd-tovább hatpontos diadalát.
Választásod immár: tovább görögni újra.
Az új napot úgy fogadod, mint kisgyermek,
mosolyogsz gügyögésre, szájat tátsz etetésre.
Szégyenkeznek. Magyarázzák ez az élet!
De mi a fenének néznek szemlesütve Rád,
hisz fokról-fokra lesz az ész az agysejtek foglya.
Te tisztán nevetsz az okosokra.
Fogatlan gyermeki mosollyal
kapaszkodva kézbe, rácsba, botba.
Eléd térdelek. Nézlek, mint a teremtő
homályos csodáját. Kezdő minden
gondolat-kísérlet. Értelmetlenek a miértek.
Nézlek. Tekintetedben évtizedek felvonása.
Meghajlok, hogy a szünetet mindenki lássa.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.