Mandulafákról álmodtam


Régi szerelmem volt,
s most csalt ez az  őshazug élet…
  Érzed az őszt itt bent?
Jó szív - de a burka kemény lett.

nincs zsongás, sem vers,
sem költő békegalambok -
  őszüktől hangjuk  súlyos lett,
mint a harangok…

Lásd fecskemadár volnék,
hol nyáron méhes a pázsit,
s most  rámmordul e tél,
tábornoka  ködbe pipázik -

Én is ilyen volnék;  
megtúrnám görbe pipám,
hol szétszórt  szirmát megkönnyezi
egy tulipán.

Ott lennék, hol az ősz  
gondűző szép öregember…
Bárcsak lenne apám,
s hallhatnám tőle is egyszer,

hogy szép végem lesz!
Nem fájna sok ostoba  emlék…
s rőt levelet sírnék , mint őszi fa…
Vérrel  üzennék!

mandulafákról álmodtam,
brácsákról, mint Paganíni.
Tán nem kéne bezárt lelkemből  
nyílt sebet írni…



Voltam fecskemadár ,
csontszárnyaim égbe emeltek,
Rég szeretőm voltál;
  Megcsaltál.  Megcsal az  élet.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-22 00:03:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-22 00:03:38