Mandulafákról álmodtam
Régi szerelmem volt,
s most csalt ez az őshazug élet…
Érzed az őszt itt bent?
Jó szív - de a burka kemény lett.
nincs zsongás, sem vers,
sem költő békegalambok -
őszüktől hangjuk súlyos lett,
mint a harangok…
Lásd fecskemadár volnék,
hol nyáron méhes a pázsit,
s most rámmordul e tél,
tábornoka ködbe pipázik -
Én is ilyen volnék;
megtúrnám görbe pipám,
hol szétszórt szirmát megkönnyezi
egy tulipán.
Ott lennék, hol az ősz
gondűző szép öregember…
Bárcsak lenne apám,
s hallhatnám tőle is egyszer,
hogy szép végem lesz!
Nem fájna sok ostoba emlék…
s rőt levelet sírnék , mint őszi fa…
Vérrel üzennék!
mandulafákról álmodtam,
brácsákról, mint Paganíni.
Tán nem kéne bezárt lelkemből
nyílt sebet írni…
Voltam fecskemadár ,
csontszárnyaim égbe emeltek,
Rég szeretőm voltál;
Megcsaltál. Megcsal az élet.
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-04-22 00:03:38
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-22 00:03:38
