Lábszárcsont-sípú orgona

Vörösbort vedel egy csillagkatona,
mint kék nektár buzog Krisztus vére,
roppant nagy pince a Kálvária,
mélyén áldatik a bűnös vétke.

Egy hajlott gerinc a Kálvária,
könny dagad ostorvert sziklaívén,
enyészet  szobra az Isten fia,
bordája csont-gereblye  szívén.

Én láttam mindent! Míg csontlábakon
a könnyen készült kereszt odament...
Ha a lépéseket magamban újraszámolom,
már minden csontra vágyom idelenn.

A lábra, a vállra, mi  mázsasúllyal
billeg, - de azértis  célba ér!
Miközben körötte szól a bordal,
és elfogy a test-kenyér.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-04-16 19:37:23
Utolsó módosítás ideje: 2013-04-16 19:37:23