De a fent már kék

még puha hó takarja a bérházakat,
a pinceüzletek rolóján rozsdás lakat,
ócska tetőantennán motozó félhomály,
és a járdaszéli latyak sópárát zihál.

hajnalodik, az ég ónos mellkasán
dobbanásnyi rést keres a fény,
rálel, így tüdőszínre lobban a repkény
egy hátsóudvar dülöngélő tűzfalán.

a kapualjakban salétromszárnyú lepkék,
graffitis álmok, vörös szívben sötétkék
virágok, és ahol a festék megfutott,
a betonrepedésbe ejtett pár szeplőcsillagot.

mert itt bent örökké éjszaka van,
a feltört levélszekrények megannyi Hold,
a reklámújságokból a szél hajókat sodort,
melyek bukdácsolnak a lépcsőkön céltalan.

ám rügyrobbanásra várnak a játszótéri fák,
tövükben az ősszel ledobott bohócruhák
szétfoszladoztak barnás rongyokra,
de a fent már kék, mert az Isten kibontotta.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-03-27 16:46:45
Utolsó módosítás ideje: 2013-03-27 17:06:17