alapélmény
a szél rohan a lenyugvó Nap felé
majd erejét veszti a térben
téged persze senki nem kérdez
milyen emlékfoszlányok milyen mondatok tűnnek el
mint nagyzenekarban a fuvolaszó
beszélni kellett volna a fontos dolgokról
hogy jelen helyzetben ami ugye mindig kétséges
kettőtökkel mi van hogyan tovább
vagy például a szélről ahogy rohan a Nap felé
és ez a kép milyen emlék lesz
iszonyú nehéz felidézned
aztán hirtelen megvan a kapcsolat
ezek a jó pillanatok
de szertefoszlik ismét
alapélményed az állandó kudarc
hogy elmondani sincs kinek
mert végül mégis elbeszéltek egymás mellett
a szélben kavargó por elhomályosítja a képet
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.Feltöltés ideje: 2013-03-24 21:33:49
Utolsó módosítás ideje: 2013-12-01 13:43:33