A ház

mintha kitavaszodott volna ez a ház,
csupa mosoly rajta minden ablak,
a cserepek, mint ezernyi pisla parázs,
és a kéményálmok már az égben maradnak.

a konyhában dalol egy kávéscsésze,
oly édesen mert a cukor az alján maradt,
és ahogy beteszem a mosogatógépbe,
pár zaccfolyó a kezemre szalad.

valahogy különös illatú a szoba,
a vetetlen ágyon pizsamám ásítozik,
a padlón eldobott hajkefe, hiányos fogsora
felvillan, mikor kajánul rámvigyorodik.

a szekrényben tüntet az átmenetikabát,
megértem, hisz' vállfán töltötte a telet,
zsebében lapul néhány tavalyi virág,
most zörgeti e szárazszirmú transzparenseket.

de lehet, csak a csend vesztette el eszméletét,
és a tarka sálam éppen újjáéleszti,
majd lassan magához tér, s penészes szemét
az ajtórésen beszökő fényben fürdeti.






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2013-02-28 11:09:19
Utolsó módosítás ideje: 2013-02-28 14:27:09